Újra indul a "hímzőszakkör" ;-)

Sziasztok!

  Úgy néz ki, hogy végre valóban jobban vagyok. Ugyan nem mozdultam ki, jobbnak láttam, ha ki sem dugom az orrom, pláne, minek után reggelre legalább 30 cm hó zúdult a városra az éjszaka folyamán. Inkább itthon hagytak :-) Kicsit szépítgettem a lakást. Porszívózás, törölgetés, felmosás... stb... csak a szokásos hétvégi elfoglaltság. 

Ráadásul a pakolás közben végre megtaláltam az "elrejtett" indigópapírjaimat, úgyhogy végre felvázoltam édesanyám születésnapi ajándékára a mintát. Délután neki is látok a hímzésnek :-) Remélem tetszeni fog neki... és persze remélem el is készülök vele. Van már egy elmaradásom más valaki felé, de amint befejezem... már postázom is. Nem mindig megy olyan gyorsan a kézimunka, mint szeretném :-(

 Íme a sablon...

Ez egy Matyó életfa motívum :-)

Fehér lesz a főszín benne, s néhol egy kis világoskékkel bolondítom ;-)

  Ha esetleg furcsálljátok, hogy ismét megváltoztattam a blog címét, ne tegyétek. Azt hiszem mostanában inkább ez a jellemző rám és a virtuális napló témájára. Már rég nem arról van szó, hogy milyen az élet a pasikon túl. Sokkal inkább arról, hogy miként élhetem meg végre a nőiességemet, úgy, ahogy nekem kell. Valahol olvastam, hogy ne az legyen a cél, amikor változni szeretnénk, hogy utánozzunk másokat. Akkor csak hazudozunk magunknak. Az nem változás. Az csak egy lepel. Egy lepel, mely elfedi, még magunk elől is, hogy milyenek vagyunk valójában. Példát mutathat egy vagy több személy is. De mindig magunknak kell éreznünk, hogy amerre elindultunk, összhangban van-e valódi életcélunkkal. Valódi személyiségünkkel. Ezért is volt hatalmas hiba a részemről régebben, hogy hol egyik, hol másik ismerősömmel, vagy exem nőjével, esetlen párom régi barátnőjével mértem össze magam. Talán ez is mutatja, hogy nagyot léptem előre. A magam ura akarok lenni. Én alakítom a sorsom, én érzem, hogy mi a jó nekem, mitől fejlődök pozitív irányba. :-)

 Eldöntöttem, hogy a nyárra végre kibontakozom. Volt már rá példa, hogy sikerült, bár sajnos csak futólag. Nem volt elég önbizalmam, hogy tartsam magam, tartsam az egyensúlyt. Elég volt néhány keresetlen szó a külsőmre, elég volt pár "olyan" pillantás és én visszabújtam a csigaházamba, s elfelejtettem, hogy ki vagyok. Pedig ott van bennem is a "dög". Ott van a NŐ. Ott van minden egyes szerep, amit minden nőnek meg kell tapasztalnia élete folyamán. Néhányom már keresztül mentem, köszönöm. Volt amit elég volt egyetlen egyszer megélni, és nem többet! De van amit még mindig próbálgatok, pedig genetikailag belém van kódolva. Már csak a bátorság kell hozzá. Az, hogy meg merjem mutatni a szexis oldalam. Azt a részem, aki képes minden tekintetet vinni ha megjelenik valahol. Aki tudja, hogy jól néz ki, de azért nem él vissza vele, nem érezteti másokkal, mert az már a ló túloldala. Egyszerűen csak szeretnék elégedett lenni, kicsattanni az életörömtől és a magabiztosságtól, mint néhány barátnőm, vagy ismerősöm képes megélni. Van akitől még tanulhatok is, bár nem tud róla ;-) Még egyszer mondom, nem másolok! De a régi irigység helyett most inkább tanulok, megfigyelek és töltekezem :-) Mert néhányuk nagyon, de nagyon jól csinálja :-)   
 Megtalálom, vagy inkább felszínre engedem a saját stílusomat, ami ugyan nem egy plázacicus, nem diszkólány, inkább kicsit laza, kicsit hippis, és ahogy Silver Moon sokszor emlékeztet rá, bizony keleties! Tessék ebből merítkezni kedves Joyo! Nem másból, mert ez vagy te. Másnak más áll jól ;-)

Tudom, hogy nem mindig a ruhatáron múlik, de azért, ha van önbizalmam, van alakom hozzá, akkor igenis hordjak olyan ruhát is alkalomadtán, ami ezt mutatja... mondjuk nyaraláson, vagy, ha elmegyünk valahová ;-) A múltkori szerzeményeket végre megmutatom. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Legyen nagyon szép hétvégétek :-)

Joyo ^^