2013. február 2., szombat

Mélyebb gondolatok és szőrtelenítés; no nem egy témában! ;-)

Ti már elgondolkoztatok azon, hogy mindig van olyan személy, aki rendre visszatér az életetekbe, vagy nagyon régről, a múlt homályából egyszer csak felbukkan? Nekem mostanában rendszeressé vált. Akár hivatkozhatok a véletlenre is, de erre van mindjárt kettő, azaz kettő darab kifogáson; Ad1: "Véletlenek nincsenek!", Ad2: "A véletlen, Isten inkognitóban!". Na erre varrjatok gombot! De akár édesanyámmal folytatott mai beszélgetésemből is kiindulhatok, miszerint minden emberrel dolgunk van, s ha éppenséggel visszakerült az életünkben, két eset lehetséges. Vagy azért jött, hogy ezt a tanulás-kört bezárjuk és elengedjük egymást, vagy éppenséggel azért mert még dolgunk van egymással. Az én életemben is, mint mindenkiében, vannak ilyen személyek. A vissza-visszatérők között ott van Sötét Angyal a Fénytestvérem, akivel az életutunk olyan mintha folyamatos keresztutakat rajzolna ki. Vagy évenként, vagy havonta, de mindig felbukkanunk egymás életében, s úgy folytatjuk a beszélgetéseinket, vagy az egymáshoz való viszonyunkat, mintha csak tegnap váltunk volna el egymástól. Különös. Ő a másik felem, divatos szóval élve az ikerlángom, de erre az életre mást szánt nekünk a Sors, mert ha párkapcsolatban kellene élnünk, valószínűleg megölnénk egymást, annyira hasonlítunk egymásra. Így talán jobban tudjuk segíteni a másikat... így a tisztes távolból, hogy barátok vagyunk. 

De van olyan személy is, aki eddig úgy néz ki, hogy "végleg" kilépett az életemből. Sok-sok régi barátnő, régi szerelem, akikről alig, vagy semmit sem hallok. Azt hiszem velük egyenlőre "végeztem", nincs több dolgunk. A többi pedig majd kiderül a következő hetven évben ;-)

És mi van azokkal a személyekkel, akiket gyermekkorunktól fogva ismerünk? Akik megbántottak, a feledés homályába merültek a gyógyulás idejére, s egy idő után újra felbukkannak. Talán érdemes velük felvenni újra a fonalat? Meglátni mi lesz belőle? Van olyan eset, amiről tudom, hogy elvetélt ötlet, mert kényelmetlen volna, talán nem is találnánk közös témát. Már nem volna olyan, mint hajdanán, amikor 16-17-18-19-20 évesek voltunk. Aztán elmentem főiskolára és főként a szakdolgozataim írása alatt eléggé eltávolodtunk egymástól. Azt már nem lehet felmelegíteni. Talán most már túlzottan is különbözünk. Ezt a három évvel ezelőtti osztálytalálkozó során éreztem először. Már nem volt olyan bensőséges a viszony...
Majd kiderül a következő osztálytalálkozó során, amit 2015-ben fogunk hivatalosan megtartani. Kíváncsi leszek...

Talán ideje kicsit földhözragadtabb témához nyúlni, mielőtt teljesen elveszem a spiritualitás útvesztőiben és nehéz lesz kikeveredni belőle...
  Oké, tegnap végre valahára ellátogattam a kozmetikusomhoz. Nőtársaim, ti tudjátok micsoda háborús, kezelhetetlen állapotok tudnak kialakulni láb és intim területeken, ha már vagy két hónapja nem gondoztátok a "növényzetet". Ajjaj! Oké, az ember párja nem mindig szól, hogy ideje volna a dzsungelirtásnak, de valahogy a lelkesedésén, vagy annak hiányán valahogy mégiscsak lehet érzékelni, hogy szólna, de nem akar megbántani.Így hát, mivel már engem is idegesített, hogy a lában olyan, akár egy őzsutáé, (nem olyan kecses, hanem olyan szőrös!), felcsörögtem a kozmetikusomat és időpontot kértem tőle. Mikor odaértem és nekivetkőztem a kellő mértékig, reggel előtúrva a gyantázós bugyimat (nem árt, ha van egy ilyen alig anyag alsónemű, ami kicsit megkönnyíti a dolgod, és mégsem érzed magad meztelennek), a kozmetikusom elszörnyedt.
  -Jézusom de szőrös vagy Joyo! Mikor is voltál utoljára? Decemberben? Basszus, gondoltam már rád, hogy milyen lehetsz. Igen, valami hasonlóra számítottam! Na nyújtsd ki a lábad!

És ezen felkiáltások és utasítások után már rám is kente a forró gyantát, s kíméletlenül tépdesni kezdte a szőrt a lábamról. Mire az intim területekre értünk, már teljesen leizzadtam. Hogy minden nőnek át "kell" ezt élnie, hogy nőnek érezze magát! Hihetetlen! Komolyan mondom! A viszont már biztos, hogy jobb, mint egy dupla feketekávé! Az adrenalintól fel is pörögtem aznapra. Rendben, fáj. Elismerem. Pláne, mikor az a durva, tépőzárra emlékeztető hang kíséri a hirtelen mozdulatot, majd a rövid éles nyilallás, hiszen mégiscsak kitépték a szőrös..."csomóstul"! De utána legalább két, két és fél hétig nyugodt vagy afelől, hogy szőrtelen a lábad és nem kell vele foglalkoznod. Nyáron a bikini szezonnál különösen jó, hiszen talán ennél minibb, falatnyibb fürdőruhák még sosem voltak divatban, mint manapság! Nekem is van legalább három, aminek olyan falatnyi kis bugyija van, hogy a szőrkiterjedést ismerve... muszáj ellenőrzés alatt tartani a dolgokat. :-D Oké, ezek így leírva furcsán hangzanak, a prűdek nyilván már szörnyet haltak "Hogy lehet ilyeneket kiírni egy nyilvános oldalra??!!", de biztos, hogy tovább is olvasták titkon. És ha kiírom? Ez minden nővel megtörténik. Más oldalak is foglalkoznak ezzel a témával. Sőt... komoly "frizura trendeket" találtak ki, s, hogy a prűdeket még jobban megbotránkoztassam, még a képet is megmutatom! Na persze a végletekig én sem megyek el, így csak rajzokat mutatok :-P        


Na ugye, hogy milyen érdekes ez a "trend"? :-D Magam részéről a kopasz barackot szeretem. Ne kérdezd miért, az már valóban nem idevaló... de aki próbálta, az tudja.

Igaz, hogy néhány férfival konkrétan megismertetném az intim gyanta "gyönyöreit" talán akkor másként állnának hozzá. Már a páromat is megfenyegettem párszor, amikor volt mersze szólni, hogy ideje volna időpontot kérnem. De azért abban biztos vagyok, hogy ha legalább egyszer az ágyékokról letépnének egy csíkot a kozmetikusok, sírva fakadnának! Nem, hogy a golyóikról! Oké, gyanta után már nagy a szám. De vajon miért van az, hogy télen sokkal, de sokkal jobban fáj, mint nyáron? Talán, mert jobban kiszáradhat a bőr a sok réteg ruha alatt? Vagy más? Nem tudom, Tény, hogy nyáron szinte röhögve végigcsinálom.

Ki hogy van vele? Én már nem akarok visszatérni a borotvához. Egyszer kipróbáltam, amikor nagyon égető szükségem volt rá, hogy rendezett legyek. Be is gyulladtam.... áhh! Ezek a női témák!
;-)

Jó hétvégét kívánok Nektek!

Joyo

4 megjegyzés:

  1. Volt egy srác még az egyetemi éveim elején! Látásból ismertük egymást, aranyosan mosolygott, mikor összefutottunk a campuson, bulikon is, egyszer meghívott egy italra, de ennyi volt. Kb. csak a nevünket árultuk el egymásnak, meg hogy melyik karra-szakra járunk! 3 éven keresztül kerülgettük egymást. Mindig azt kérdeztem barátnőmtől: miért? Miért csak ennyi?
    Aztán mikor ő végzős volt, a búcsú bulijukon összekavarodtunk! És ennyi volt! Viszont kb. 3 hete face-en bejelölt...mindezt 6 év után...! Kíváncsi vagyok mi az Univerzum terve innen kezdve :D

    Sophie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na látod, erre én is kíváncsi leszek ;-) Reméljük , hogy a családi állapota egyedülálló... és talán valami kis lökést ad a Sors ;-)

      Törlés
  2. Van a szőrtelenítésnek némi evolúciója, az eddigi folyamatokat tekintetbe véve szerintem hamarosan eljutsz a legjobb dologhoz, amit ezen a téren kitaláltak: végleges szőrtelenítés! :) Havonta egy alkalom párszor és egy életre letudtad. Najó, néha el kell menni ismétlésre, ha "mediterrán" típus valaki.

    A másik témával kapcsolatban: túl sokat agyalsz, néha vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek, ezért ezeket meg kell élni és aztán el kell engedni. Sodródni kell az árral, Te meg folyton kapálózol, elevezel másik irányba, néha folyásiránnyal szemben, de egy idő után úgyis elfáradsz, mert ettől mindenki elfárad, és ugyanoda sodródsz, ahova a folyó eredetileg is vinni akart. Sokkal egyszerűbb felfeküdni a vízre és élvezni a napsütést. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néztem már azt a bizonyos végleges szőrtelenítést... de egyenlőre még a jövő zenéje :-)

      Ami a túlgondolkodást illeti... igazad van, de ha nem gondolkodnék ennyit az nem én volnék. Csak akkor áll vissza takarékra az agyam, ha iszom... ez legközelebb csak Március 9-én a soproni Rockfarsangon fog bekövetkezni... de majd még kiderül :-P

      Törlés

Útkeresés....

Sziasztok! Újra itt. Gondolkodva, elemezgetve, óvatosan lépdelve egy új úton, amely még ismeretlen és a teljes sötétség borítja. Lehe...