Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor bizonyos hatásokra nagyon sok mindent átértékel. Legfőképpen azt, hogy mi végből került a Földre. Mit kellene kezdenie magával? Mivel tehetne többet másokért és mindeközben saját magáért, mert örök törvény, hogy akár mit is teszünk, mondunk, tervezünk... az saját magunkra is hatással lesz. Átformál, meggyötör, tanít, boldogít, gyarapít... és ami a legfontosabb: Hozzájárul ahhoz, hogy megismerjünk ÖN-MAGUNKAT. Azt hiszem az egész ÉLET erről szól. Önmagunk felfedezéséről. :-) És ha belegondolsz, kedves barátom... ez egy hatalmas kaland!
Mostanában kicsit átértékeltem a dolgokat. Amióta nem írtam voltam hullámvölgyben és a csúcson is... sírtam, nevettem, csapkodtam... hatalmas blokkok szabadulhattak fel bennem. Olykor, nem, hogy a környezetem, de még én magam sem értettem. Ezt nem is kell megérteni. Ez az élet rendje. A MIÉRT-ekre a válasz mindig csak később érkezik meg, amikor az ember felkészült rá. (Saját tapasztalat!)
Évekkel ezelőtt két komoly beavatáson estem át. ezek olyan történések voltak, melyek a helyes irányba igyekeztek terelni, de mindennemű mester, vagy iránymutatás nélkül semmit sem tudtam vele kezdeni, megijedtem tőle és inkább elnyomtam magamban a dolgot. Most beszélek róla, mert több olyan álom, benső sugallat érkezett, hogy ez volna a helyes út. Ha már egyszer a Sors rápofozott, nem kellene letérni róla!
Az első komoly beavatás még Székesfehérvárott ért, amikor főiskolás voltam. Volt egy pakli Tarot kártyám, amivel tizenéves koromtól szerettem "játszani". Az egyik szaktársam átjött hozzám az apartman szobámba, hogy kártyát vessünk. Az elején jókat szórakoztunk az üzeneteket. Ám, ahogy haladt az idő, valahonnét belém hasított a felismerés... - Most nem nézem meg a kártyákat, csak rákoncentrálok, hogy milyen érzés jön, amint kihúzom!
És úgy is lett. Húztam, koncentráltam, mondtam, húztam, koncentráltam, mondtam... és így tovább. De képtelen voltam leállni. Csak húztam a lapokat sorra, mind a huszonkettőt! (Még a mai napig beleszédülök, ha visszaemlékezem arra a néhány órára!) A nagy Arkánum lapjai, sors mintái, a tudás és az összes energia, amit képviseltek átjárt, végigcikázott bennem, érintve minden sejtemet, s csak üres tekintettel, sápadtan bámultam magam elé szótlanul. Szédültem. Nem csak egyszerűen forgott a világ. Olyan volt, mintha hullámzott volna! Dobált, húzott-vont, cibált, forgatott. A szívem vadul kalapált, izzadtam, a gyomrom pedig liftezett.
Beavatást nyertem a 22 lapos Nagy Arkánumba. Én féltem vele mit kezdeni! Féltem újra hozzányúlni, mert nem tudtam mi volna a következménye. Féltem attól a rosszulléttől, amitől akkor este szenvedtem és fetrengtem az ágyon!
Ezzel jár, ha az ember magasabb energiaszinttel találkozik, mint amin abban a pillanatban működik a teste!
A második beavatás körülbelül két évvel ezelőtt történt, amikor édesanyámmal éppen az interneten kerestünk valamit a spirituális oldalakon keresztül. Egyszer rábukkantunk egy olyan lapra, mely az ősi magyarság tudását igyekezett megosztani azokkal, akik veszik a fáradtságot és beleolvasnak. Nem tudnám már pontosan visszaidézni a szöveget. Az aranyasszonyok feladatairól esett szó, s arról, miként kellene ismét a Nagyboldogasszony felé fordulnunk, nekünk magyaroknak, akik ebben a patriarchális világban a női minőséget képviselik. Ahogy írt róla... valahonnan mélyről olyan zokogás szakadt fel bennem, mely egyik pillanatról a másikra sírógörccsé erősödött. Megszólított. Olyan mélyen megszólította a lelkemet a Nagyboldogasszony, hogy azóta is képtelen vagyok, sőt, nem is akarok tőle szabadulni! Mély tisztelet, szeretet és bizalom van bennem irányában... tudom, hogy közünk van egymáshoz. Aki egyszer beavatott papnője volt, előbb vagy utóbb újra érzi a hívást, és visszaemlékszik az ősi tudásra... de segítség kell hozzá.
A harmadik beavatás maga Dobogókő és a Pilis hegység volt. Mélyen magához hívott a hely. Ősbizalommal indultam neki az ösvényeknek. És amikor találkoztam a Szívcsakrával... energiától duzzadva tértem haza. Bár az elején nm tudtam mit kezdeni vele. Folyamatosan járt kezem-lábam, mindig csinálni akartam valamit, csak, hogy lefoglaljam magam. Édesanyám magyarázta el mi is ez a folyamat. Beindult bennem a teremtő erő. Csak jól használjam!
És, hogy miért is írtam ezekről a dolgokról? Igazából jó kérdés. :-) Erős a késztetésem, hogy újra a kártya után nyúljak. Úgy érzem, hogy ismét hív ez a tudás, amit évekkel korábban elnyomtam magamban. Ám, valami különös oknál fogva a régi Tarot kártyám szőrén-szálán eltűnt. S mivel kedvenc jogprofesszorom bölcs szavait idézve "A véletlen Isten inkognitóban!", arra a következtetésre jutottam, hogy a megfelelő eszköz még vár rám valahol. És már az a sugallat is megérkezett, hogy melyik is az a kártya, amely segíteni fog a közvetítésben. Boldogasszony Jóskártyának hívják.
Kértem a fentieket, hogy segítsenek, hogy azt a tudást, amit kaptam, a rászorulók hasznára tudjam fordítani. Had segítsek... Had legyen annak célja, hogy ajándékba kaptam.
Különös, hogy minden valami céllal születik. Azt hiszem ez a blog is. És az sem volt kimondottan véletlen, hogy végül is "Talpig NŐ" lett a címe a régi megszokott helyett! De miért pont én tanítsak a nőiességről, amikor még én magam is tanulom? Miért én vezessek rá másokat, hogy milyen az ősi asszony, milyen archetípusai vannak, és milyen beavatásokon kell keresztül mennie? Miért?
Ezek a gondolatok kavarogtak és még kavarognak bennem. Aztán lassan ráébredtem a válaszra. Ugyan az, amivel indítottam. Az által, hogy leírom a velem történteket, magam is tanulok. Felfedezem MAGOMBAN a NŐt. :-)
Úgy tűnik, hogy elindultam egy úton, amiről már nem léphetek le, mert, ha megtenném, könyörtelenül visszapofoznának rá. Leírom a történteket, a felismeréseket, az üzeneteket. Talán ezzel másnak is tudok segíteni!
Szeretettel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése