Jártam a fogorvosomnál. Megnyugtatott, hogy mindaz, ami éppen történik a számban, az teljesen "normális". Főként az, hogy még mindig fáj. Kérem szépen, a kihúzott fogam eleve be volt már gyulladva, így nem csoda, hogy a csonthártyám, és az immunrendszerem most éppen a dolgát végzi. Az állkapcsom pedig a háromnegyed órás erős rángatástól és feszegetéstől fáj és érzékeny még mindig. Ízületi gyulladás. Ez van. Dolgozik a testem. Legalább már nem kaparom a falat és még mindig nem vettem be fájdalomcsillapítót. Elvagyok ma nélküle. Meg is lettem dicsérve, hogy szépen összeforrt az ínyem. kaptam antibiotikumot és egy Meridol nevű öblögetőt. Már csak ki kell váltanom.
Nagybátyámék most voltak nálam, hogy elbúcsúzzanak. Holnap hajnalban indulnak nászútra a Kanári-szigetekre. Irigylem őket azért egy kicsit. Főként, mert nagybátyám feltett egy linket facebookra, hogy hová is utaznak. Átnéztem a képeket és leesett az állam. El kellett ismernem, nem csodálom, hogy annyiba került amennyibe :-)
Ami egy picit a hobbiimat illeti... tudtam írni, bár még közel sem annyit, mint szerettem volna. Holnap találkozom Erikával és nem haladtam szinte semmit... semmi gond, majd este még alkotok.
A másik hobbi... a fejembe vettem, hogy valamelyik este, vagy legalábbis szombat délután muffint sütök. Éppen beszereztem egy állítólag jó alapreceptet. Ezt még nem próbáltam. Bízom benne. De, ha esetleg valaki tud egy jó muffin receptet, azt nagyon szívesen fogadom... ;-)
Szép napot kívánok!
Részlet a regényből...
Hogy miért is van szükség magyarázatra? Felvázolom a helyzetet kedves Olvasó. Akár elszántan, akár időtöltés gyanánt, amíg várakozol a barátnődre/ételedre/fogorvosodra/buszodra/vonatodra/életed elmúlására, de besétáltál a könyvesboltba, s valamiért a kezedbe vetted ezt a könyvet. A borítója miatt? A címe miatt, vagy magad sem tudnád megmondani? Minden esetre most a kezedben tartod, és azon gondolkodsz, vajon milyen jellegű a benne lapuló történet? „Csak azért is túlélem! – az életem!” Hmmm… a címe alapján… talán életmód tanácsadás! Elcsépelt! Vagy esetleg pszichológiai kézikönyv! Uncsi! Esetleg egy újabb kisregény, ami egy nő boldogulásáról szól… lám-lám… ez is lerágott csont!
És mi van, ha azt állítjuk, hogy ez mind a három egyben, SŐT, több is annál? Mit szólsz ahhoz, ha azt mondjuk, hogy ez egy túlélési kézikönyv (nem csak nőknek), amibe belesűrítettünk minden létező hibát, amit egy nő elkövethet a kapcsolataiban, az életében, vagy önmaga keresése közben, fonákjára fordítva és alaposan megfűszerezve öniróniával?
Azért beszélek többes számban, mert az egész könyvötlet egy szokványos Péntek estén született némi krémlikőr és házi pálinka bábáskodása mellett. Egy alap naplótörténet már megszületőben volt, de teljesen más műfajban. Oké, oké, igazából „csúcszupertitkos” magáncélzattal pötyögtem a virtuális napló lapjaira, amit öt éven keresztül gyarapította saját magát, néhány csúnya szakítást követően. Ám némi alkoholos befolyás után megosztottam legjobb barátnőmmel. Azt hittük, csak egy megszokott pletykálós csajos este lesz. De nosztalgiáztunk, intrikáltunk, kibeszélősdít játszottunk, naplót olvastunk, mint a nagyok. Ekkor hagyta el Erika száját az a mondat, ami végül meghúzta a ravaszt a startpisztolyon!
„-Hiszen ezen minden nő keresztül megy! Legalább ki tudnák saját magukat is nevetni. Írj belőle egy regényt!”
„-Értettem, főnök! – jött a szalutálós válasz, majd koccintottunk az ötletünkre.”
És most itt van. Természetesen kicsit felrázva, nem keverve, összeszedve a legnagyobb bakikat, amiket nő csak elkövethet; hibák; bukások; túlkapások; félrelépések; ábrándok; hamis és igaz barátok; szerelem; szex; szenvedély; intrika …. És egy nagy adag önirónia és humor!
Azt nem állítjuk, hogy könnyek nélkül megúszod, és azt sem, hogy nem lesznek fájdalmaid a rekeszizmaid tájékán… hiszen az élethelyzetek olykor felérnek egy-egy burleszk jelenettel.
Mi szóltunk előre…
Jó szórakozást!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése