Üdv mindenkinek, aki erre felé lézeng... :-) Tudom, hogy nem vagytok túl sokan... Ez sosem gond. talán majd felfejlődünk.
Több minden történt, bár a nagy része inkább csak fejben. Tegnap előtt bent jártam a régi munkahelyemen, mert el akartam rendezi a bolti telefonunk számláit. Felmentem az ex főnököm irodájába a szokásos kávéra, amit sosem hagyunk ki, ha éppen bent van és arra felé van dolgom. Beszélgettünk talán egy vagy másfél órát. Elmesélte milyen volt a legutóbbi sítúrája a haverokkal, én pedig az esküvőről tartottam élménybeszámolót. Lényeg a lényeg, mikor éppen indulóban voltam tőle, még biztatott, hogy korábban vissza szeretne költözni a szülőfalujába, mint ahogy tervezte, mert már végképp nem bírja itt a városban. Hiányzik neki az a falusi nyugalom, és sokkal jobban érzi magát a szülői házban és a nagy kertben, mint fent az Aranyhegyen. Beszéltünk róla még tavaly, hogy nekünk eladná, de most még az is felmerült, hogy kiadja, és a bérleti díjjal törlesztünk... a lényeg, hogy elsőként ránk gondolt. Én fel is lelkesedtem a dolgon. Csak jó volna előtte legalább egyszer megnézni a helyet. Összesen 46 négyzetméter a lakás, tartozik hozzá egy viszonylag nagy erkély, egy tíz négyzetméteres tároló és egy kocsi beálló. Preferált helyen van, mert maguk a házak is viszonylag új építésűek és nem központi, hanem egyéni cirkókályhás fűtés van benne.
Igazság szerint lehet, hogy kicsi, de valahol el kell kezdenünk a közös életünket, és úgy vélem, hogy ahhoz tökéletes volna. Ex főnökömnek jó ízlése van és azt mondja nincs is lelakva, mert olyan sok időt nem töltött ott. Ráadásul a hely kívül esik a városon, csendes, de semmi sincs tőle túl messze, még a busz is jár, és kis boltokkal is el van látva. És mindjárt a költözés után, még közeli szomszédaink is volnának a szomszédos házban nagybátyámék személyében. Ők az A-ban, min a B-ben laknánk.
Annyira nem is volnánk magányosak. Nyilván a konyhabútor megmaradna. És a fürdőszoba felszerelés nagyja is :-) Minden mást mi viszünk.
Nem titok, elgondolkodtam, hogy miként tudnám berendezni a meglévő dolgokból...
-ágyunk van
-szekrénysor szintén
-a stafirungom nagy része már össze van állítva, ami annyit jelent, hogy ágynemű, huzatok, konyharuhák, étkészlet, kávés és teás készlet, kések vannak.
Tudjuk, hogy nem a legnagyobb lakás a világon, de kettőnknek egyenlőre elég volna. Később pedig, ha már családot tervezünk, és beindult annyira a kinti munka, akkor nagyobba költözhetünk.
Nyilván, amikor eljön a költözés lehetőségének ideje, minden lehetőséget meg kell rágnunk, hogy jól döntsünk. Szüleim biztosan marasztalnának minket, hogy nem kell beleadni a rezsibe, nyugodtan gyűjtsünk a lakásunkra. De abból az időszakból is volnának konfliktusok. És ki kell próbálnunk, hogy tudunk-e hosszabb távon ketten együtt élni. Mert úgy beleugrani a dologba, hogy még azt sem tudjuk pontosan mennyire tudunk együtt háztartást vezetni, fenntartani és együtt végezni vagy megosztani a házimunkát... úgy nem lehet összeházasodni. Pedig ugyebár azt is tervbe vettük a következő évre...
Úgy érzem, hogy ebben az évben minden szépen elrendeződik, és neki indulunk a közös életünknek. Az én munkám November végére esedékes. Páromé, amennyiben ilyen ütemben halad a tanulással, Május-Június... csak legyen rá elég ideje... :-) Ez a kulcsa mindennek azt hiszem. A Harmóniának, önbizalomnak, békének és a boldogságnak is.
Hajrá gyerekek! Mindent bele!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése