Valamilyen szinten rá kell döbbennem, hogy amikor az ember munkát keres... semmiképpen sem szabad görcsölnie. Sem a beszélgetés alatt, sem pedig amikor a visszajelzéseket várja. Azt hiszem valahol el kell fogadnunk, hogy ha a Sors nekünk szánta azt a bizonyos munkát, akkor meg is fogjuk kapni. Amennyiben nem, akkor viszont vagy nem tudtunk volna helyt állni, vagy másnak jobban kellett, de biztos, hogy jobbat tartogat az Élet. Én, ha ilyen mentalitással veszem górcső alá az életem eseményeit, akkor bizony semmit sem bántam meg. Még büszke is elehetek azokra a dolgokra, melyeket már elértem...
-2009-ben megírtam mind a két diplomamunkámat, melyeket elfogadtak.
-2010-ben leállamvizsgáztam mind a két szakomból egymást követő napokon.
-Másfél évnyi keresgélés után, amikor nem is vártam volna, csak az ösztöneimre hallgatva másik irányba indultam haza angol óráról, rátaláltam az első bejelentett munkámra. Igaz, hogy csupán heti 20 órát dolgoztam, de kezdésnek nagyon jó volt, elégedett voltam a munkakörömmel és a fizetésemmel is.
-Ezt követően, amikor lejárt a féléves munkaszerződésem, átkerültem a cég telefonos ügyfélszolgálatára 8 órás munkabeosztásba. A pénz nem volt rossz, de lelkileg kikészített! Onnan viszont leléptem 8 hónap után. (Mondjuk úgy, hogy megfenyegetett a háziorvosom...)
-Mindemellett ott voltam apám mellett és én is hozzájárultam ahhoz, hogy a belvárosi nagy virágüzletünket fellendítsük és népszerűsítsük. Kellett hozzá mind a kettőnk empátiája, kedvessége, szolgálatkészsége és kreativitása.
-Boldog párkapcsolatban élek immár három és fél éve.
-Nyáron összeköltözünk az első közös otthonunkba.
-Népszerű verseket és regényeket írok.
-Egészséges vagyok és boldog.
-Vannak igazi barátaim... :-)
-Kilátásban egy jó külföldi munka.
Jelen pillanatban csak átmenetileg volna jó dolgozni valahol, ami azért közel áll hozzám és örömmel tudom végezni. Nem hiszem, hogy magasak az elvárások. Hiszek a Vonzás Törvényében. Be tudom hívni az életembe azt a munkát, amit addig örömmel csinálhatok, amíg ki nem megyünk Ausztriába megnyitni a rendelőt. És olyan munkát, amiért kapok annyi pénzt, hogy a hétköznapi dolgaimat, mint külön nyelvórák és telefon, ki tudom fizetni :-)
Egyre inkább érzem, hiába borult be az ég, és esik két napja az eső, fúj a szél, és ismét előkerültek a vastag kabátok, hogy előbukkant az a boldogító reménysugár, és az életünk jó úton halad Zsoltival.
Szüleim is jól fogadták, hogy el fogunk költözni a nyáron. Főként azért, mert nem fogunk kölcsönt felvenni.
Többen furán néznek rám, hogy még be sem költöztünk, de már tervezgetem, hogy milyen helyiségnek milyen színe lesz. Ez kérem szépen nem marhaság! :-) Teremtek, és pozitív érzelmeket kapcsolok egy vágyott dologhoz/eseményhez. Ennyi :-)
Legyen nagyon szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése