Elkészültek a hímzett ajándékok

Sziasztok!

Végre elkészült édesanyám és egyik nagyon jó barátnőm ajándéka. Liliét Hétfőn, édesanyámét félórája fejeztem be :-) Lili már Kedden elpostáztam elsőbbségivel, tegnap meg is kapta, s már jelezte, hogy nagyon tetszett neki. Még várom a fényképet, hogy miként áll neki ;-)

Édesanyám ma este kapja meg születésnapja alkalmából, amint a párom is haza érkezik. Kap még mellé egy angyalos öröknaptárat is, mert az én mandalásomat nagyon szerette volna "elbitorolni" még Januárban :-)

Hétvégén jobban megünnepeljük a nagy eseményt.

És ma este nekilátok nagybátyám ajándékának. Március 19én lesz a szülinapja, addig be kell fejeznem, hogy Ildi még ki tudja belőle szabni a formát és megvarrjuk. Egy kötényt fog kapni... kíváncsi leszek a végeredményre és a reakcióira. Tudom, hogy nem mindenki kedveli a népi hímzésmintákat, de nem muszáj hordania... ;-) A lényeg, hogy neki készült személy szerint :-)

Íme a képek:

Lili sálja:

Anyu kendője:

Vélemények? :-)

Joyo ^^

Új hímzés minták :-)

Sziasztok!

Találtam néhány új mintát, ami érdekel... tervbe lettek véve... :-)

 Matyó tulipán akár blúzra, szoknyára, fejpántra.... de még táskára is szép... szinte bármely színben :-)

 Szitakötős Rábaközi hímzésminta...

 Esetleg tarisznyára, válltáskára, de szoknya peremére is szép. Árpád kori hímzés minták címszó alatt találtam rá :-)

 Ez önmagáért beszél ;-)

A Rakamazi Turul egy számomra nagyon fontos motívum. Van egy hajgumim, amin egy átütött rézkorong ábrázolás is van. Ráadásul van egy pulóverem is, amiben a Pilist másztam meg, már-már beavatottá vált ;-) Szeretnék ezzel a motívummal egy toppot is, és egy kisebb tarisznyát :-) Ez lesz ám a kihívás, amikor nekilátok. Kevés a kitöltendő rész, sok a szálhímzés... Majd tippeket kérek Ildi nővéremtől, hogy ő miként látna hozzá. Ő már legalább két évtizede hímez, gyönyörű munkái vannak. Ő jár előttem példaként, ha erről van szó :-)

Ő segít a nyári projektemben is. Miniruhákat fogok varrni, és arra hímzek. Hamarosan megmutatom a terveket ;-)

Addig is legyen nagyon szép napotok :-)

Joyo ^^

Hímzek és hímzek és hímzek... csodás érzés..

Szép jó reggelt kívánok! :-)

Nagyon, de nagyon szépen haladok édesanyám ajándékával. Délutánra már meg is tudom mutatni, hogy mennyire ;-)

 Rá kell ébrednem, hogy a vezetésen és a táncon kívül, a hímzés az, ami teljesen megnyugtat. Valahogy középpontba, már-már révülésbe kerülök tőle. 
 Megmutatok néhány mintát, amit a fejembe vettem, hogy valamire rá fogok hímezni. Ráadásul van egy laza nyári ötletem is. A felsőhöz valami hasonló toppot képzeltem el, melyet hátul meg lehet kötni, bár kevésbé kihívó...

Mondjuk ezzel a hímzés mintával  és valami laza fehér szoknyával tudom elképzelni. ;-)

Ráadásul a körömdíszítésben is hódít még a matyó minta...

Nekem nagyon tetszik...

A többit pedig férfi és nő ruhákra tudom elképzelni...

Később még jelentkezem :-)

Joyo ^^

Újra indul a "hímzőszakkör" ;-)

Sziasztok!

  Úgy néz ki, hogy végre valóban jobban vagyok. Ugyan nem mozdultam ki, jobbnak láttam, ha ki sem dugom az orrom, pláne, minek után reggelre legalább 30 cm hó zúdult a városra az éjszaka folyamán. Inkább itthon hagytak :-) Kicsit szépítgettem a lakást. Porszívózás, törölgetés, felmosás... stb... csak a szokásos hétvégi elfoglaltság. 

Ráadásul a pakolás közben végre megtaláltam az "elrejtett" indigópapírjaimat, úgyhogy végre felvázoltam édesanyám születésnapi ajándékára a mintát. Délután neki is látok a hímzésnek :-) Remélem tetszeni fog neki... és persze remélem el is készülök vele. Van már egy elmaradásom más valaki felé, de amint befejezem... már postázom is. Nem mindig megy olyan gyorsan a kézimunka, mint szeretném :-(

 Íme a sablon...

Ez egy Matyó életfa motívum :-)

Fehér lesz a főszín benne, s néhol egy kis világoskékkel bolondítom ;-)

  Ha esetleg furcsálljátok, hogy ismét megváltoztattam a blog címét, ne tegyétek. Azt hiszem mostanában inkább ez a jellemző rám és a virtuális napló témájára. Már rég nem arról van szó, hogy milyen az élet a pasikon túl. Sokkal inkább arról, hogy miként élhetem meg végre a nőiességemet, úgy, ahogy nekem kell. Valahol olvastam, hogy ne az legyen a cél, amikor változni szeretnénk, hogy utánozzunk másokat. Akkor csak hazudozunk magunknak. Az nem változás. Az csak egy lepel. Egy lepel, mely elfedi, még magunk elől is, hogy milyenek vagyunk valójában. Példát mutathat egy vagy több személy is. De mindig magunknak kell éreznünk, hogy amerre elindultunk, összhangban van-e valódi életcélunkkal. Valódi személyiségünkkel. Ezért is volt hatalmas hiba a részemről régebben, hogy hol egyik, hol másik ismerősömmel, vagy exem nőjével, esetlen párom régi barátnőjével mértem össze magam. Talán ez is mutatja, hogy nagyot léptem előre. A magam ura akarok lenni. Én alakítom a sorsom, én érzem, hogy mi a jó nekem, mitől fejlődök pozitív irányba. :-)

 Eldöntöttem, hogy a nyárra végre kibontakozom. Volt már rá példa, hogy sikerült, bár sajnos csak futólag. Nem volt elég önbizalmam, hogy tartsam magam, tartsam az egyensúlyt. Elég volt néhány keresetlen szó a külsőmre, elég volt pár "olyan" pillantás és én visszabújtam a csigaházamba, s elfelejtettem, hogy ki vagyok. Pedig ott van bennem is a "dög". Ott van a NŐ. Ott van minden egyes szerep, amit minden nőnek meg kell tapasztalnia élete folyamán. Néhányom már keresztül mentem, köszönöm. Volt amit elég volt egyetlen egyszer megélni, és nem többet! De van amit még mindig próbálgatok, pedig genetikailag belém van kódolva. Már csak a bátorság kell hozzá. Az, hogy meg merjem mutatni a szexis oldalam. Azt a részem, aki képes minden tekintetet vinni ha megjelenik valahol. Aki tudja, hogy jól néz ki, de azért nem él vissza vele, nem érezteti másokkal, mert az már a ló túloldala. Egyszerűen csak szeretnék elégedett lenni, kicsattanni az életörömtől és a magabiztosságtól, mint néhány barátnőm, vagy ismerősöm képes megélni. Van akitől még tanulhatok is, bár nem tud róla ;-) Még egyszer mondom, nem másolok! De a régi irigység helyett most inkább tanulok, megfigyelek és töltekezem :-) Mert néhányuk nagyon, de nagyon jól csinálja :-)   
 Megtalálom, vagy inkább felszínre engedem a saját stílusomat, ami ugyan nem egy plázacicus, nem diszkólány, inkább kicsit laza, kicsit hippis, és ahogy Silver Moon sokszor emlékeztet rá, bizony keleties! Tessék ebből merítkezni kedves Joyo! Nem másból, mert ez vagy te. Másnak más áll jól ;-)

Tudom, hogy nem mindig a ruhatáron múlik, de azért, ha van önbizalmam, van alakom hozzá, akkor igenis hordjak olyan ruhát is alkalomadtán, ami ezt mutatja... mondjuk nyaraláson, vagy, ha elmegyünk valahová ;-) A múltkori szerzeményeket végre megmutatom. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Legyen nagyon szép hétvégétek :-)

Joyo ^^

 

A bacilus nem ereszt...

Sziasztok! Nem tudom ki miként van vele, de nekem már a kis cipőm tele van a havazással! Az influenza miatt még mindig be vagyok zárva. Bár a mai napon megpróbálkoztam azzal, hogy kimozdulok. Nem túl sok sikerrel. Csak fél napot töltöttem a virágboltban. De éppen elég volt. Nem voltam teljesen képben, így apám hazaküldött, mondván, ezen a héten egyáltalán nem is kellene kimozdulnom. 

 Úgyhogy... most itthon csücsülök a gép előtt, citromos szamóca szörpöt iszom, teát főzök, és éppen azt várom, hogy az öt darab főtt tojásom végre kellő képpen kihűljön ahhoz, hogy meghámozhassam őket. Nem túl érdekfeszítő program, mi? 
  A másik, amivel kitöltöm a napom, az az, hogy angolozok, mert Március végén vizsga, no és a regényt formázom. Ahogy elnézem, hamarosan kezdem a harmadik részét a könyvnek. Hála az égnek annak ellenére is átlendültem többé-kevésbé a holtponton, hogy magammal és mindenkivel békében, lelkileg pedig egyensúlyban vagyok. :-) 

 Sőt... még a karácsonyi regény formázásának is nekiálltam. Idén azt is szeretném  végre befejezni és nyomdába adni. Karácsonyra már szeretném, ha vásárolható volna :-) És remélem érdeklődés is lesz rá. 

Nem fogom a búcsúesten túlzásba vinni az intrikát. Legyen meglepetés. Azt hiszem utána fogom lezárni a második részt :-) Arról biztosíthatlak benneteket, hogy a harmadik részben is sok fordulat, humor, félreértés, fura helyzet, szenvedély és beteljesülés lesz, és elhihetitek, hogy vannak még olyan szereplők, akik nem köszöntek le a színpadról ;-) Az is biztos, hogy a nyitva hagyott kérdések is választ kapnak és a körök bezárulnak...  :-)

Vélemény?

Ami az újfajta táplálkozást illeti... a szénhidrát valóban nem hiányzik. Legalábbis önmagamtól nem nyúlnék utána a boltban. Akkor ér némi kísértés, ha megérzem a pirítós illatát :-) A csokival már nehezebb. De tudjátok mit? Nem érdekel! Mert nincs feltétlenül szükségem rá! És itt van rá a bizonyíték! Eltelt egy hónap mióta azt mondtam, hogy megfigyelem a ciklusomat, hogy mi lehet a helyzet az edometriózissal. Régebben a ciklusom közepe tájékán néha annyira belém szúrt, mintha kést szúrtak volna a hasamba petefészek tájékon. Legszívesebben sírtam volna. Elegem volt belőle. Azt hiszem az adta meg a végső lökést afelé, hogy elkezdjem a Paleolit étrendet követni, hogy több visszajelzés érkezett arra, hogy a hasonló problémák néhány hónap alatt megszűntek. Több dolog is hajt előre, hogy folytassam és folytassam töretlenül. Ha hiszitek, ha nem, de nem a fogyás. Mégis hová a fenébe fogyjak? Így is rá szóltak, hogy csont és bőr vagyok. És még egyszer mondom, nem szándékosan fogyok! Egyszerűen a zsír átalakul, mert nincs olyan méreg, sav, vagy bármi ártalmas dolog, amitől meg kellene védeni a belsőszerveket. Nagyon érdekes! Jelenleg a 65.8 és a 65 kg között ingázóm. Ez a láznak és a hasmenésnek is "köszönhető". Tudom, hogy van olyan, aki elolvassa ezt és azt mondja: - Miért volna vékony, ha 65 kg-ot nyom? Én 55 kg vagyok! 

  Nos, azt hiszem sok orvos azt mondaná, hogy kezdek kórosan sovánnyá válni, mert 180 centiméteremhez képest az ideális súly "orvosilag" a 69-72 kg-ig terjedne. Ahhoz képest... Apámat idézve: - Gyerek, se segged, se hasad. Csupa csont és bőr vagy. Ne fogyjál tovább!

 De nem szándékosan fogyok! Nem tagadok meg igazából magamtól semmit. Nagy adagokat eszem, mozgok, csak se szénhidrát, se tejtermék (kivéve kemény sajtok) és semmiféle növényi keményítő, mint burgonya, rizs és kukorica. Egyszerűen mindent felhasznál a szervezet, nincs ballasztanyag. :-)

 Visszatérve a megfigyelésekre... a második hónap, vagyis Februárban már csökkent a fájdalom. A menstruációs görcseim is lazábbak voltak. Fel bírtam kelni az első napon és nem voltam rosszul tőle. Ráadásul nem győzöm kiemelni, hogy mennyit segített a nemi életemnél is. Már alig érezhető egy kis fájdalom. Így bátrabban kezdeményezek, nem görcsölök be. 

Köszönöm Paleolit étrend! Szándékomban áll visszamenni ellenőrzésre az orvosomhoz a Nyár folyamán. Akkor fog letelni az öt hónap, amire a gyógyulásokat teszik a legtöbben. Addig is figyelek magamra. Most vagyok túl a ciklusom felén, úgyhogy frissek a megfigyelések :-) Alig-alig szúrt egy kicsit. De nem gyógyulhatunk meg azonnal. Ráadásul nem tünetmentessé akarom tenni magam, hanem meg AKAROK gyógyulni! :-) Azt hiszem a legjobb úton haladok efelé. Fontos, ugyanis három éven belül már szeretnék babázni. És ennek a furcsa nevű dolognak van egy nagyon, de nagyon csúnya hátránya. M-betűvel kezdődik, de nem írom ki, mert még a gondolatot is kerülni akarom. Remélem értitek. 

Újabb megfigyelés az étkezés miatt, hogy a hajam, a körmöm és a bőröm is szebb lett. Bár ebben a mozgás is szerepet játszik.

Plusz, amint meggyógyultam, irány végre a szolárium. Nem bírom ezt a hófehér színt! Kell némi D-vitamin. Taknyos orral pedig nem hinném, hogy túlzottan higiénikus volna beállni a gépbe... ;-)       

Joyo ^^

Új fejezet :-)

„Boldogan éltek, míg meg nem haltak!”
  „A májusi napsütés lágyan simogatta az ember bőrét, ahogy a turistáktól zsúfolt Szent Márk téren sétálgatott Velence szívében. Velence. Ó, a szerelem másik fővárosa. Ahol sorsok változnak meg, szerelmek köttetnek vagy mélyülnek el! Talán éppen a legváratlanabb pillanatban…
  -Az igazság az, hogy legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Hirtelen ért. Bár Olivér kicsit izgatottnak tűnt, s nem értettem miért akarja, hogy aznap még sétáljunk. Másnap akartan hazaindulni, és úgy volt, hogy átugrunk még a szomszédos Muránóba. De beadtam a derekam.
  -Meg sem fordult a fejedben, hogy mire készülhet?
Egy szerelmes mosoly a babaarcú nő száján. – De igen. Bár nem azonnal. Csak amikor leültünk a lovasszobor alá, ő pedig nagyon, de nagyon izgatottnak tűnt. Én éppen szendvicset ettem és a táskámból egy kis flakon vizet vettem elő, és amikor visszafordultam ő már előttem térdelt kezében a felnyitott gyűrűs dobozzal! Mondhatom, majdnem félrenyeltem…!”
  -Te meg mit gépelsz? – a hang a vállam mögül jött, mégpedig elég közelről ahhoz, hogy tudjam, Elvira könnyedén beleolvashatott a word dokumentumba, amin éppen dolgoztam. Miután első riadalmamon túl voltam, s vadul dübörgő szívemet visszaparancsoltam a helyére, megfordultam a székemmel.
  -Csak volt egy kósza gondolatom, amit gondoltam „papírra vetek” – feleltem két kezemmel macskakörmöt formálva.
  -Na de ebédszünetben? Ahelyett, hogy ebédelnél?
  -Ebédelek – mutattam a félig megrágott szendvicsre.
  -Mármint, hogy velem ebédelnél az Irish Pub-ban – ráncoltam szemöldökét Elvira.
  -Ebédet beszéltünk meg?
  -Nem, csak most jutott eszembe, hogy meghívlak ebédre. Volna egy új munkám a számodra. Étkezés közben könnyebb átbeszélni. Utána folytathatod az új képkiállításról szóló cikked. Na kapd a táskád és gyere. Már csak egy óránk van – ezzel mentorom jelezvén, hogy nem tűr semmiféle ellenvetést, elindult a kijárat felé. Én pedig jó tanítványként zároltam a gépem és a nyomába szegődtem.

****

  -Szóval… mit is kezdtél el gépelni? – kérdezte Elvira, miközben a félig véres steaket darabolta.
  -Nagybátyám és felesége hamarosan hazatérnek a nászútjukról, és nekik szeretnék valami kis emléket adni az esküvőről. Olyat, ami nem képi, nem hanganyag… valami, ami személyes. Így hát… gondoltam megírom az esküvőjük részleteit, kiemelve az érzelmeket a lánykéréstől a lagziig.
Elvira láthatóan erősen gondolkodott valamin, miközben alaposan megrágott egy falatot és leöblítette vörösborral.
  -Milyen új munkáról szeretnél beszélni velem? Interjú? Újabb kiállítás? – próbáltam megtörni a csendet.
  -Várj egy kicsit – tette fel a kezét mentorom, majd lenyelte a falatot. – Ez érdekesen hangzik. Ez egy amolyan esküvői hírmondó akar lenni?
  -Végül is… igen.
  -Képekkel, beszélgetésekkel, leírásokkal, miegymás?
Ezen igazából még nem gondolkodtam, ütött szöget a fejemben. Mármint, hogy tegyek hozzá képeket is… de tetszett az ötlet. Úgy valahogy személyesebb.
  -Lányom, itt vagy?
  -Igen, persze. De ezen még nem gondolkodtam. A kép jó ötlet – mosolyodtam el. – Mi… miért?
Elvira furcsán mosolygott. Tudtam, ha tehetné, még rá is gyújtott volna, de már régen törvény tiltotta a nyilvános helyeken való dohányzást. A tekintete azonban mindent elárult. Valamit forgatott a fejében. Hallottam a fogaskerekek kattogását.
  -Oh, igazából semmi, csak eszembe jutott, hogy miként alapozhatnánk meg a helyedet az újságnál – miután csak egy szemöldökfelvonással válaszoltam, ő folytatta. – Egy saját rovattal.
  -Arra célzol, hogy írja esküvőkről?
  -Na, csak leesett! – vigyorgott. – Igen, arra gondolok. És szerintem elég népszerű is volna. Hiszen… minden nő szereti az esküvőket. Még azok is akik az állítják, hogy sosem akarnak férjhez menni, titkon mégiscsak foglalkoznak ezzel a témával. A nőkbe bele van kódolva a fészekrakás. Így születünk. És mint azt tudjuk, a nők többen vannak, mint a férfiak.
  -Szép okfejtés Elvira. Jó volna állandó munkatársnak lenni. És igen, jó volna, mi jó, szuper, ha ennyi idősen már volna egy saját rovatom, de egyetlen tényezőt ne feledj.
  -És pedig?
  -Bözsit.
  -Őt bízd csak rám – kacsintott Elvira és kiitta a maradék vörösbort. – Edd csak meg a rántott szeletedet – mondta és biztatóan mosolygott.
  -És mi volna a másik munka? Arról még mindig nem beszéltél.
Elvire halkan kacagott. – Szerintem Peti tud még várni. Ugyanis a fejébe vette, hogy legközelebb te fogsz szerepelni a rovatában.
  -Hogy mi? – kerekedtek ki a szemeim. Peti vezette „A hét szépe” rovatot a lap hátulján. Csupa-csupa tizenéves kihívó képe jelent meg benne, általában arról, hogy hány évesek, hová járnak iskolába, mi a kedvenc ételük, mozgásformájuk és mik a terveik a jövőben. – Na ne. Nehezen tudnám, magam elképzelni miközben a természetben pózolok és olyasmi van mellém írva, hogy „Ő Hollósi Magdolna, huszon három éves főiskolai tanuló. Elképzelése még nincs jövőjéről, kedvenc mozgásformája az olvasás és minden vágya a világbéke!” Na persze.
  -Azért ne túlozz. De ne lepődj meg, ha Peti a héten még megkeres ezzel. Teljesen beindult a gondolatra.
  -De remélem lehűtötted azzal, hogy van barátom – vigyorogtam két falat között.
  -Ó édesem. Tudja ő azt. Csak szakmai értelemben indult el a vezérhangya az agyában. Na fejezd szépen be az ebédet Lassacskán újra munkába kell állnunk.

*****

  Este hatkor értem haza. Szüleim a konyhában serénykedtek a vacsora körül mikor bezártam magam mögött az ajtót.
  -Sziasztok.
  -Szia drágám. Képzeld, ma megérkezett az értesítőd a főiskoláról. Betettem az asztalodra – szólt utánam édesanyám.
  -Köszönöm.
A nagy, A4-es boríték valóban bent várt az íróasztalon heverve. A bal felső sarokban a főiskola pecsétje látszódott. A tartalom pedig a következő volt. Mik a hallgató jogai, „házirend” a tantárgyak felvételének határideje és a következő szemeszter kezdésének időpontja. Valamint egy külön lapon a tanulmányi osztály nyitvatartási és elérhetőségei. Egyszóval megérkezett a „behívóm”. Szeptember tizennegyedikén, Hétfőn pedig „állományba” kellett állnom.
Gondolataimból a telefonom csörgése rántott ki. Patrícia volt a hívó fél.
  -Szia Pat. Mi újság?
  -Szia. Egy kérdés. Van haditerved?
  -Mármint mivel kapcsolatban?
  -Hahó! Most Szombat, este kilenc óra, Szekeres Fogadó étterem része. Rémlik valami? Azt hittem Marci szólt neked.
  -Oh, igen, igen, tudom. Krisztián búcsúztatója. Csak hirtelen nem találtam összefüggést a haditerv és e között.
  -Te miként másként neveznéd, hogy felkészülsz arra, hogy egy légtérbe lesz néhány órára Zizuval?
Ez bizony jogos kérdés volt, és ki is zökkentett a tanulmányaimon való merengésből.
 -Igazad van. De mégis miként lehet erre felkészülni?
  -Ruhával és azzal, hogy lelkileg megedzed magad, mert, ahogy a vendéglistát elnéztem, amit természetesen ő írt, csupa-csupa Zizu-klónnal leszünk körülvéve.
  -Azt hittem Krisztián barátai lesznek ott, hogy egy jót bulizzon velük, mielőtt elutazik – csodálkoztam.
  -Elhiszed, ha azt mondom, hogy az ötvenfős vendégseregből, körülbelül öten vannak, veled és Marcival együtt, akivel kimondottan jóban van?
  -Erre inkább nem mondok semmit – sóhajtottam.
  -Egyszóval… készülj fel. És légy nagyon, de nagyon vonzó azon az estén.
  -Miért is?
  -Hogy bosszantsd Zizut – nem láttam, de tudtam, éreztem Patrícia hangjából, hogy széles vigyor terül szét az arcán. – Tudod… már vagy három napja azzal traktál, mikor odajön a fogadóba, hogy fogalma sincs, hogy mit vegyen fel, megint egy csomó pénzt kell abba fektetnie, hogy megfelelően mutasson a partin. Új ruha, manikűr, pedikűr, új cipő és persze fodrász. Én pedig jobb ha nem fűzök hozzá megjegyzést, mert kedves a munkám – mondta Patrícia.
  -Na jó… erről jobb, ha személyesen beszélünk. – Mondjuk nyolckor a Deák Kávézóban?
  -Rendben. Nyolckor.
Ezzel bontottuk a vonalat.

Jobban vagyok... végre!

Sziasztok!

A mai napon, egy kimondottan rossz éjszaka után sikerült fél tizenkettőig húznom a lóbőrt. Úgy érzem sokkal jobban vagyok. Tessék! Ennyit tesz, ha az ember lányának  normális a hőmérséklete :-)

Kedvet kaptam a rendrakáshoz, mosogattam, bedobtam egy adag ruhát a mosógépbe és hamarosan a száraz ruhát is leszedem. Még az íráshoz is ihletet kaptam :-) Rájöttem, hogy nem muszáj azonnal a búcsúesttel folytatnom, különben úgy érzem, hogy csak elkapkodom a dolgot. Régen volt már szó a munkáról és az iskoláról is. Jobb, ha tovább visszük azt a fonatalt is. Tartozom nektek egy vallomással. Talán azért hagyott alább a lelkesedés, vagy legalábbis az inspirációt, mert mostanában nem találkoztam Zizuval! Ergo nem bosszant, nem inspirál, nincs meg az a lángolás, ami hajtana előre, hogy ezt a "negatív" fonalat tovább szőjem. Ötlet? Azt hiszem megkedveltem. :-) Néha megnézem a fényképeit, igyekszem felidézni a régi dolgokat, de csak mosolygok, nevetek a dolgon, hogy képes voltam így reagálni. Tudom, hogy a regény is ebbe az irányba halad, de valami lökés kellene. Még csak most jönne az igazi "összecsapás", most, hogy Krisztián elutazik. Még csak most tudná idegileg teljesen kikészíteni Magdát. Na! Gyűlik itt a dolog. Próba szerencse.

Más...

Közeleg a tavasz. Már nagyon vágyom a kirándulásokra :-) Akár kerékpáros, akár hegymászásra :-) Ti mit szerettek csinálni, ha végre itt a jó idő? Séta? Kerékpár? Kirándulás? Szalonnasütés? Erdőjárás? Hegymászás? Esetleg más áll hozzátok közel? Osszátok meg velem, ha gondoljátok :-)

  Folytatom tovább a paleolit étkezést, még így is, hogy beteg vagyok és be vagyok zárva. Így talán még könnyebb is. Ma is tojásrántottával indítottam kenyér nélkül, sajttal megszórva, erős zöldpaprikával :-) Délutánra gyümölcs a menü. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy fizikálisan sokkal jobban vagyok mióta így étkezem. Egyre kevesebb és kevesebb a gyulladás a testemben. Energikusabb vagyok. Igazából nem is vágyom a szénhidrátra. Ami a keményítőt illeti, néha ér kísértés, mert van mikor rákívánok egy jó adag sült krumplira, vagy ennék némi majonézes kukoricát. Nem tudom mi a nagy helyzet a kukorica liszttel vagy a zabliszttel. Az egyik portál engedélyezi, a másik nem. Van, aki kompromisszumnak tartja. Ha mégis engedélyezett volna, az bizony nagyon, de nagyon sok mindent megkönnyítene a sütésben-főzésben. Tud esetleg valaki tanáccsal vagy magyarázattal szolgálni? Örülnék neki...

Szép, napsütésben gazdag Szerdát kívánok!

Joyo ^^     

Kirándulás egy másik világba

Készítettem egy kis videót a legutóbbi Pilis-túráról. Nézzétek meg, lehet, hogy tetszeni fog :-)

Projekt Nő-nap után...

Sziasztok!

Lilly... én is lebetegedtem. Bár sokáig nem akarom magamnak megengedni ezt a dolgot, mert dolgoznom kellene. Ma egy nap pihenő... holnap már a pult mögé szeretnék állni. Közeleg a tavasz, közeleg a Nő-nap, volna dolog rendesen!

Ma még utolérem magam, mert ágyhoz hála az égnek nem vagyok kötve... értsd: nincs lázam!

Viszont kicsit barangoltam az interneten, így legyűjtöttem a következő, Március 8-a utánra tervezett projektem képeit. Azaz "cipővásárlás folyamatban". Említettem, hogy kinéztem két magas sarkú cipőt és egy szandált...

Mindezt a Deichmann kínálatából. Remélem, hogy Március elején még lesz belőlük :-)
Na most megyek és elbújok az ágyba. Fáj minden porcikám...

Új könyvötlet

Tudom, hogy még nem fejeztem be a "Csak azért is túlélem! - az életem" című regényt, de valahogy mégiscsak formálódik bennem egy új történet. Azt hiszem főként akkor fog formát ölteni, amikor visszaérkezünk a Pilisből. Május 26-án indulunk, és Június elején térünk vissza.

 Régóta itt van valahol a tudatom alatt, egy olyan misztikummal átitatott történet, amit egy párhuzamos világban szeretnék életre hívni, s amiben ennél fogva szabadon helyet kapnak a magyar mitológia és egyéb más kultúrából ismert titokzatos lények. A táltosság is főszerepet kap, kb ezen áll vagy bukik a történet. Fontos, hogy legyen benne ármány, sok-sok fordulat és humor, vér, szerelem és szenvedély, legyen valamennyi tanító jellege és mindemellett olyan karaktereket kell teremtenem, akikkel az olvasó tud azonosulni. Szeretném ha az a párhuzamos világ, ami itt bujkál bennem, másokat is el tudna varázsolni, nem csupán engem.  Valahol a közeljövőben fog játszódni, nem a jelenkorban, hiszen ki tudja mi fog történni mondjuk ötven év múlva. Így akármit megteremthetek. :-)
 Lesznek bennem fehér és fekete táltosok, alakváltás, mágia, szellemvilág, természeti szellemlények... és valahol a történelmet is szeretném beleszőni.  Komoly munka lesz, de talán kapok hozzá némi útmutatást :-)

 Amiben a segítségeteket szeretném kérni... szerintetek férfi vagy nő legyen a főszereplő?

Ígérem, addig úgy sem állok neki, amíg az előzőt be nem fejezem :-) De kíváncsi vagyok a véleményetekre :-)

Előre is köszönöm!

Joyo ^^

Indiai ruhák a gardróbban :-)

Szép jó reggelt kívánok!

Remélem tetszett a fejezet. Hamarosan jön a következő, ami kicsit eseménydúsabb lesz ;-)

Tegnap a bolhapiacon voltunk, s voltam annyira szerencsés, hogy rábukkantam egy hölgyre aki indiai bálás ruhákkal üzletel. Íme a fogás... nekem nagyon tetszenek. No persze leggingsszel képzeljétek el őket. Amint beáll a jó idő, a virágboltban már felváltva hordhatom is őket :-) Illeni fog a sok színes virág közé... ;-)
No és persze rájöttem, hogy nagyon, de nagyon rám férne az a szolárium!!!!

Ezt a gyönyörűséget pedig a szekrényem mélyén találtam. Már vagy tíz évvel ezelőtt vettük, de kb csupán kétszer volt rajtam. Talán most kicsit jobban ki tudom használni. Az biztos, hogy sógoromék esküvőjén ez lesz rajtam, de varratni szeretnék hozzá egy fekete vagy csontszínű kapucnis pelerint :-) Én leszek a tanú kísérője, és a templomban sem lehet csak úgy a hátamat mutogatni. Pláne nem a Szent Györgyben :-)

Később még jelentkezek :-) Remélhetőleg az újabb fejezettel ;-)

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo ^^

Új fejezet: "Felgyorsul az idő... sajnos!

Felgyorsul az idő… sajnos       

  Éreztétek már azt, amikor valamit nagyon, de nagyon vártok, a napok pedig csigalassúsággal telnek el? És az ellenkezőjét? Bármit megtennétek, hogy elkerüljétek az adott időpontot, de az úgy száguld felétek, akár a gyorsvonat!  Igen? Akkor biztosan át tudjátok érezni min mentem keresztül abban a két hétben, amíg, az túlzás, hogy vártam, de amíg rettegtem attól, hogy Krisztiántól búcsút kell vennem. Igaz, azt mondta, hogy csupán egy évről van szó. De egyetlen év alatt rengeteg minden megtörténhet. Honnan tudom? Kérlek! Az utóbbi néhány hónapom erre a bizonyíték! Tudom, hogy megígértem, hogy nem tekintek vissza, mégis bele kell vennem a felsorolásba, hogy megcsaltak és elhagytak, utána úgy tűnt, hogy beindul az újságírói karrierem, később újra megkörnyékezett az exem. Aztán összegabalyodtam az egyik gyerekkori nagyon jó barátommal, esküvő, munka, barátok, munka, menekülés az ex elől, aztán siránkozás, hogy Ákos mégis mit akarhat tőlem, aztán újabb megkörnyékezés, csalódás, forró éjszakák aztán újabb csalódás és megint csak forró éjszakák. Na persze, amint komolyra fordult volna az ügy, Ákos ösztöndíjjal Londonba repült tanulni. Ezt már talán rendbe tettem magamban. Egy alul méretezett pszichopata is berobban az életembe, aki Isten tudja miért, de rühell. Bár azt azért aláírom, hogy én sem tudnék összehaverkodni vele, és erre az elkövetkezendő ötven évben sem sok esélyt látok. Hetvenhárom évesen pedig csak nem gáncsoljuk ki egymást a járókerettel! Bár mindemellett lett egy új barátnőm is Patrícia személyében, akiért hálás vagyok.  És ami a legfontosabb… Nemes Krisztián végre, saját bevallása szerint több éves próbálkozás után, amiből becsületszavamat adom, szinte semmit sem érzékeltem, udvarolni kezdett nekem. Persze amikor eljutok eddig a gondolatsorig, mindig vegyes érzelmek törne fel bennem! Ad1; Végre belépett egy férfi az életembe, aki egyértelművé tette számomra, hogy mit akar tőlem (ENGEM!), és mindezt normális, úgymond a nagykönyv szerinti módon teszi… virág, édesség, vacsora. Ad2; Miért nem tudta mindezt jóval korábban egyértelműbb utalásokkal a tudomásomra hozni? Talán több időnk volna, és nem rettegnék a Szeptember harmincadikától. Ugyanis aznap hagyja el Krisztián az országot Ferihegyről. Két és fél órát fog utazni. A cége fizetett mindent. Le a kalappal… vagy a vállalkozás ment ilyen jól, vagy Krisztián valóban nélkülözhetetlen munkaerő volt! Áh! Mindegy is! Elmegy. Én meg itt fogok maradni.

  -Ne félj annyira Magda. Ha gondolod, minden este tudunk csevegni az interneten. Viszem magammal a hordozható számítógépemet is. Tudjuk tartani a kapcsolatot – mondta nekem mosolyogva Krisztián mikor az elutazása előtt négy nappal egy kebaposnál ettünk randevú címén.

  -Ha nem is minden este, de legalább háromnaponta, hogy legalább legyen miről mesélnem. Ráadásul miután visszaköltözöm Székesfehérvárra, legalább egy hetet várnom kell, hogy a szobába újra bekössék az internetet. Itt külön kérvény kell mindenhez – morogtam, és hatalmasat haraptam a kebapomba. Nem mintha az étvágyam nőtt volna meg, igazából diónyira zsugorodott a gyomrom, de igyekeztem lefoglalni magam. Ráadásul küzdöttem még egy problémával. Mióta megvolt az első randevúnk Augusztusban és felhorgadt bennem iránta a szexuális vágyakozás, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Nem volt rám jellemző a szűzies visszahúzódás és a férfi kezdeményezésére való várakozás. Ezen az sem sokat segített, hogy minden egyes találkozásunk, amik igencsak megsűrűsödtek azóta, hogy tudtuk mikor kell elutaznia, szenvedélyes csókokba és simogatásokban ért véget a házunk bejáratánál. Így egyre többet tépelődtem, hogy vajon meglépjük-e azt a bizonyosat mielőtt elutazik, vagy várjunk, vele mire visszajön? Ráadásul szintén rám nem jellemző módon, még a barátnőimtől sem kértem segítséget, ami lehet, hogy nagy hiba volt. Ha magadtól nem találsz ki a labirintusból, vagy éhen döglesz, vagy segítségét imádkozol. Egyelőre az utóbbit választottam, s ez a randevú is a heves csókcsata után, szűziesen ért véget. Mindenki a saját maga ágyában végezte.

*****

  Három nappal később a virágboltban rendezkedtem, mikor is Marcell lépett be hozzám kedvesen mosolyogva. Első ránézésre is feltűnt, hogy fogyott. Főként az arcából. Az a kis kerekdedség, ami kisfiússá és kedvessé tette őt, valahogy múlni kezdett. Természetesen mindez nem azt jelentette, hogy már nem lett volna kedves vagy közvetlen velem. Csak fogalmam sem volt, hogy minek köszönhető. Talán a szürettel járó stressz vagy fizikai munka… legalábbis reméltem, s nem valami negatív behatás eredménye volt. Nem ismertem még olyan jól ezt a fiatal férfit, de valahogy a szívembe lopta magát!
  -Szia Marci! Miben segíthetek neked? – kérdeztem a pulthoz lépve.
  -Szia Magda. Igazából, két okból is jöttem – kicsit zavarban volt, ez tisztán látszódott rajta. – Az egyik, hogy – és itt körbenézett megszemlélve a vágott virág készletemet, s ragyogó arccal fordult vissza hozzám -… hogy hét szál piros tulipánból szeretnék egy gyönyörű csokrot kérni.
  -Semmi akadálya. És a másik?
  -Nos… - torokköszörülés. – mint tudod, Krisztián hamarosan elutazik. És arra gondoltunk, hogy szervezünk neki egy búcsú partit. Ez meglepetés lesz, úgyhogy Krisztián semmit sem sejt róla, kérlek, te se áruld el. Szóval… biztosan nagyon örülne, ha ott volnál, elvégre most már mennyi ideje is? Két hete randevúztok?
  -Igen, körülbelül annyi ideje – bólintottam. – Mikor lesz a búcsúztató?
  -Szombaton este kilenc órától.
  -Természetesen ott leszek – bólintottam. – Krisztán barátai lesznek ott?
  -Néhányan – bólintott. – Igazság szerint az egész összejövetelt Izabella szervezi, én csak besegítek neki.
Egyik szemöldököm felszaladt a név hallatán. – És szeretné, hogy ott legyek?
  -Az a helyzet, hogy ő ne említett téged. Én gondoltam rá – vallotta be Marci és láthatóan egy pillanatra belepirult. – Nem is tud róla, hogy meghívlak.
  -Nem lesz belőle baj? – kérdeztem óvatosan fogalmazva. Egyértelmű volt, hogy Marci is tisztában van az Izabella és köztem lévő különös viszonnyal. Bátor ember volt, azt meg kellett hagyni!
  -Szerintem nem. Végül is… Krisztián partijáról van szó. Az a jó, ha olyan emberek veszik körül, akikkel jól érzi magát, hogy emlékezetes legyen számára. És azt hiszem te sem vetted volna jó néven, ha kiderül, hogy neked ne is szólt senki.
  -Köszönöm Marci. Biztosíthatlak, hogy ott leszek, és igyekszem elkerülni a konfliktusokat a pároddal.
Marci ismét elvörösödött, ami teljesen ellentmondott azzal a mondattal, ami elhagyta a száját. – Zizu nem a párom. Csak… munkatárs és barát.
  -Értem – bólintottam. Voltam annyira jól nevelt, hogy kordában tartsam a velem született erős kíváncsiságomat és ne tegyek fel keresztkérdéseket.  
  -Patrícia is ott lesz, mint vendég, úgyhogy biztosan nem maradsz magadra – biztatott még egy utolsó mosollyal a szőlészet örököse mielőtt kilépett volna boltból egy szépen sikerült körcsokorral a kezében.
Miután magamra maradtam a lehető legrosszabb dolgot tettem, amit csak tehettem. Gondolkodni kezdtem! Ha meg akarom tenni, ami két hete motoszkált a fejemben és nem hagyott békén sem éjjel, sem nappal, akkor az lett volna rá, a lehető legjobb lehetőség. Biztos az alkoholfogyasztás, az érzelmek és félelmek felerősödnek, szép lesz a környezet… senki sem róhatná fel, ha elragadnak az érzelmek! Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Ráadásul a Zöldszemű Szörnyeteg a nagyúr tud lenni, mint azt mindenki tudja! És ha Zizu szervezi a vendéglistát, Ivett nyilvánvalóan a főhelyen trónol. Elérkezett az idő, hogy szembenézzek vele és tisztázzam az erőviszonyokat! Sok mindenre lehetőséget adott az ünnepség. És lesz időm Patríciával alaposan megrágni a dolgot. Ideje volt beszélni egy jó baráttal és hatásos stratégiát kidolgozni minden eshetőségre!
  -Legalább ne beszélj úgy, mintha háborúra készülnél! Szólt Józan Ész a fejemben.
  -Miért? Ez nem annak minősül?
  -Kivéve, ha szélmalmokkal harcolsz.
 -Ezt meg, hogy érted? – néztem a tükörbe összeráncolt szemöldökkel.
  -Rá fogsz jönni – majd elhallgatott. Én pedig visszatértem a teendőimhez, mivel újabb potenciális vásárló lépte át a küszöböt!