Kedves olvasók. Ott hagytam abba, hogy készülődtem a születésnapi grill partyra. Bevallom, nem vártam különösebben semmit, és talán éppen ezért sikerült jól. Igaz, hogy nem mindenki tudott eljönni, akit meghívtam, de mindenkinek nyomós oka volt rá. (Betegség... munka...)
Erika fél háromkor becsengetett, onnantól kezdetét vette a készülődés. Elkészítettük a salátát, jégsalátából, paradicsomból, ecetből, vízből, balzsamecetből. Terveztünk, szerveztünk, megpakoltuk az Audit, amikor a férje megérkezett, beugrottunk az Interspárba faszénért, kenyérért, savanyúságért... majd hozzájuk alkoholért, ezek után irány a garázs. Mivel a párom még nagyban dolgozott, így én voltam a házigazda. Előző nap mindent megmutatott hol kapcsoljam be, mit nyomjak meg, mit honnan vegyek ki. Összeraktuk az asztalt és a padokat, Dávid üzembe helyezte a grillt, én pedig a veremből előszedtem egy Campona márkájú csokis-cseresznye likőrt. Erika nagyon megörült neki, s sürgetve tartotta poharát, hogy bontsuk meg.
Hamarosan a grill hőmérséklete alkalmas volt a sütésre, így nekiláttam. Mézes-mustáros és fokhagymás.csilis tarja és kicsontozott csirkecomb. Hmmm...
Első körben csak hárman voltunk. Dicsérték a húst és a salátát is. Nagyon szeretek sütni-főzni, és ilyenkor, amikor pozitív visszajelzéseket kapok, megerősítik bennem, hogy van értelme annak, amit csinálok. Ezek szerint szabad tűzön is képes vagyok finomat alkotni. Nem égett meg, és finoman omlós volt ^^ Ez az!
Nyolc óra után a volt főnököm is megérkezett. Nem tiszteletből hívtam meg. Ne nézzetek pedálnak. Mit törjem magam, amikor már nem dolgozom ott? Párom évek óta ismeri és jóban vannak. És barátság szintjén nekem sem közömbös. Néha fel szoktam hozzá ugrani egy kávéra, ha az irodában van és éppen mind a ketten ráérünk. A partira hozott magával két féle pálinkát és ajándék gyanánk egy nagy doboz Ferrero bonbont :-)
Utána nem sokkal begurult a fuvarozó autó, ami Zsoltit hozta, s szinte ugyan akkor kerekezett oda András barátunk :-) Hipp-hopp hatan lettünk, s a létszám már nem is nőtt. Fogyott az étel, a saláta, a savanyú és az alkohol. Szólt a zene. Énekeltünk, én táncoltam is... fényképeztünk. Mutatok is néhány képet, bár remélem megértitek, hogy az alkohol fogyasztás miatt csak korai és publikus képeket teszek fel. :-) A lényeg, hogy nagyon jó volt. A buli hajnali egyig tartott. Menni kellett, ugyanis másnap Ausztriába szerveztek túrát, amin részt szerettünk volna venni, mégha másnaposan is :-)
A Myra vízeséshez kirándultunk, majd kicsivel odébb egy szurdokba, ahol keresztül másztunk a Török-lyukon. Élvezetes volt. Én nem bántam meg, hogy keveset aludtam... :-)
(Megnyugvásul... a regény készül.)
Képek a kirándulásról:
Egy kis önbizalom-tréning!
Eldöntöttem, hogy nem alázkodom meg. Felesleges. Mostanában amúgy is önértékelési problémáim vannak. Ez fejben dől el, én magam is tudom. Nem szabad engedni, hogy bárki is fölénk kerekedjen, vagy azt hagyni, hogy mi magunk kevesebbnek érezzük magunkat másoknál. Hiszen senki sem tudja, hogy ki milyen életutat járt be eddig. És senkinek nincs joga lenézni a másikat. Miért is engedem, hogy bárkitől is pánik töltsön el, Miért? Fogalmam sincs. Hiszen semmivel sem jobb nálam. Sosem volt és nem is lesz több, mint én. Hiszen esélye sincs rá! Újra és újra meg kell győznöm magam arról, hogy mik az értékeim. Hogy eddig mennyi mindent elértem, teljesítettem és letettem az asztalra! Hiszen évek óta bent dolgozom a családi vállalkozásba. Tevékeny, termékeny alkotói munkát végzek. S nem csupán mosolygok az emberekre, de közben olyan dolgot alkotok, ami tartós és valakinek örömet okoz. A részese lehetek a vásárlók életének. Udvarlástól, lánykérésen át, a házasságon keresztül, gyerekszületés vagy halál esetig. Szeretnek és elégedettek a munkámmal. Ezért hálát adhatok, de tettem is érte. Képeztem magam, merem használni a kézügyességem és a fantáziám. Helyt állok az otthonomban, alkotok a konyhában, de minek verjem nagydobra? Örülök, ha olyan sütemény kerül ki a sütőmből, ami villámgyorsan elfogy az íze miatt. Rendet tartok magam körül. Szeretnek a barátaim, mert odafigyelek rájuk, bármit megoszthatnak velem, látom bennük a múltat, a jelent és a jövőt, s szerethető emberi lényként bánok velük, ami mindenki életében nagyon fontos. Az ismereteimre, a tudásomra is bármikor támaszkodhatok. Minden társaságban megállom a helyem, mert bárkivel képes vagyok megtalálni a hangot, aki egy kicsit is nyitott a beszélgetések felé. A párom sem szégyenkezhet. Nem hozom kellemetlen helyzetbe mások előtt azért mert esetleg ostobaságokat beszélek, nyugodtan magamra hagyhat, ismerkedem én magamtól is :-) Nem a diplomám miatt nevezem magam intelligensnek. Egy idegen nyelven már szépen kommunikálok. Most tanulom a másodikat. Van egy tehetségem, amivel élek, alkotok és örömet szerzek másoknak a virágkötészeten kívül. Bármilyen nagy napon, a legnagyobb pörgésben is helyt tudok állni, akár úgy is, hogy nincs hétvégém!
Nem is értem, hogy miért nem tudok hinni magamban. Miért ural el az önbizalomhiány. Hol rontom el? Hol térek le az útról? És egyáltalán miért? Mindenem megvan ahhoz, hogy sikeres legyek. Minden lehetőség. Joyo! Kérlek élj vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése